- Hé! Te meg mit művelsz? – futott be a másik két fiú.

- Várj rám anyám, mert nem örökre megyek el, ezt jól jegyezd meg! – fordult újra Kathleen-hez, mutatóujját felemelve, mintha újra felvette volna monológjának elvesztett fonalát.

- De mégis… - a nő továbbra is erőtlen volt, mint évek óta mindig, szólni is alig bírt a lelki nyomástól. – Igaza van Billnek, apád…

- Ez így nem mehet tovább! Lépnem kell valamit, méghozzá minél előbb. Legjobb lesz, ha már most elindulok, biztosan sok idő, mire odaérek, azt mondják, úgy hatheti járóútra van ide. – magyarázta lesütött szemmel Chris fivéreinek is címezve, majd megkötötte a bőrbatyut, s újra felnézett: - Készen vagyok. – mondta immár derűsen, majd egy gyermeteg mosoly és pukedlizés közepette a következőket mondta: - Mathair, fiúk, indulnom kell. Néhány röpke év múlva visszatérek.

- Te szent ég… Chris ne menj el! – kiáltotta az asszony a lehető leghangosabban, mintha csak most tudatosult volna benne igazán a dolog komolysága. Esetlenül fel is kelt az ágyról, talán azt remélte még megakadályozhatja, hogy fia elhagyja a falut, de az csak nem engedett, hosszú lábaival egy szempillantás alatt átlépte a küszöböt, majd messziről integetett vígan:

- Még visszatérek anyám és mindent helyrehozok, ígérem! – harsogta bohókásan, kicsit megrészegülve a reménysugártól, ami feltűnni látszott előtte a falu elhagyásának lehetőségében.

Az ikrek azonnal a nőhöz ugrottak, hogy elkapják, amíg össze nem esik, miközben tágra nyílt szemekkel figyelték Chris suhogó lábait.

A mai nap ilyen volt, mintha valahogy senki nem értette volna meg a másikat, mintha elbeszéltek volna egymás mellett, a bolond, a beteg és a racionális, mintha mindannyian egy-egy külön nyelvet beszéltek volna egy elzárt, saját kis világban.

- Te megőrültél! – kiáltotta utána Frank, aki továbbra is meghökkenve állt az ajtó előtt, csakhogy ezúttal egyre távolodó bátyja után fordulva.

 - Óh, igen! – rikkantotta hátra az, majd vissza sem nézve többé elindult a végtelennek tűnő, kacérkodó földúton maga mögött hagyva a kunyhót és a partot, az erdővel övezett otthonos ligetet…

Vissza a főoldal-ra!
Tovább a 3. fejezet-re!
Vagy vissza a regényes részlegre!