- Vrj rm anym, mert nem rkre megyek el, ezt jl jegyezd meg! – fordult jra Kathleen-hez, mutatujjt felemelve, mintha jra felvette volna monolgjnak elvesztett fonalt.
- De mgis… - a n tovbbra is ertlen volt, mint vek ta mindig, szlni is alig brt a lelki nyomstl. – Igaza van Billnek, apd…
- Ez gy nem mehet tovbb! Lpnem kell valamit, mghozz minl elbb. Legjobb lesz, ha mr most elindulok, biztosan sok id, mire odarek, azt mondjk, gy hatheti jrtra van ide. – magyarzta lesttt szemmel Chris fivreinek is cmezve, majd megkttte a brbatyut, s jra felnzett: - Kszen vagyok. – mondta immr dersen, majd egy gyermeteg mosoly s pukedlizs kzepette a kvetkezket mondta: - Mathair, fik, indulnom kell. Nhny rpke v mlva visszatrek.
- Te szent g… Chris ne menj el! – kiltotta az asszony a lehet leghangosabban, mintha csak most tudatosult volna benne igazn a dolog komolysga. Esetlenl fel is kelt az gyrl, taln azt remlte mg megakadlyozhatja, hogy fia elhagyja a falut, de az csak nem engedett, hossz lbaival egy szempillants alatt tlpte a kszbt, majd messzirl integetett vgan:
- Mg visszatrek anym s mindent helyrehozok, grem! – harsogta bohksan, kicsit megrszeglve a remnysugrtl, ami feltnni ltszott eltte a falu elhagysnak lehetsgben.
Az ikrek azonnal a nhz ugrottak, hogy elkapjk, amg ssze nem esik, mikzben tgra nylt szemekkel figyeltk Chris suhog lbait.
A mai nap ilyen volt, mintha valahogy senki nem rtette volna meg a msikat, mintha elbeszltek volna egyms mellett, a bolond, a beteg s a racionlis, mintha mindannyian egy-egy kln nyelvet beszltek volna egy elzrt, sajt kis vilgban.
- Te megrltl! – kiltotta utna Frank, aki tovbbra is meghkkenve llt az ajt eltt, csakhogy ezttal egyre tvolod btyja utn fordulva.
- h, igen! – rikkantotta htra az, majd vissza sem nzve tbb elindult a vgtelennek tn, kacrkod fldton maga mgtt hagyva a kunyht s a partot, az erdvel vezett otthonos ligetet…
AJÁNLOM AZ OLDALT
