6 éves voltam, amikor nagyapám kezembe nyomta életem első könyvét, a Harry Pottert. Persze alig tudtam még olvasni, éppcsak betűzgettem, így nem is csoda, hogy negyed órába telt egy oldal elolvasása. Az első három oldalig jutottam, sokat szenvedtem ezzel is, majd unalmasnak titulálva a könyvet eldugtam valahová. Fél év telt el, mikor nagyapám megkérdezte tőlem, tetszik-e. Rávágtam, hogy nem, pedig már három teljes oldalt elolvastam belőle... Mondta, hogy olvassam tovább, minden könyvnek unalmas az eleje, mert be kell mutatni a szereplőket. Így tovább olvastam, de úgy 10 éves koromra sikerült csak elolvasni. Nagyon tetszett, el is határoztam, hogy én is írok egyet.
Na ez eddig rendben van. De hogyan is kezdjem el? Kitaláltam, hogy az én történetem egy 11 éves lányról fog szólni, akit Ann Juliának hívnak, majd letettem az egészet, és hónapokig nem érdekelt, nem volt ötletem. Egyik nap, hazafelé kullogván az iskolából furcsa érzésem támadt: hogy írnom kell. Nem tudtam mit és hogyan, de írnom kellett, mintha megőrültem volna. Be is kapcsoltam a gépet és írtam 3 oldalt, elkezdtem Ann meséjét és felruháztam az akkori legjobb barátnőm külső- és az én belső tulajdonságaimmal.
Ő volt Ann Julia tehát, a könyv első változata szerint. Detektívregénynek szántam, a főszereplők persze kislányok, mint én voltam, és természetesen felgöngyölítik a gyilkosságot, amit senki más nem tudott. Hogy miért? Mert gyerekek, Ann pedig különleges, furcsa, nem olyan, mint más.
12 évesen vettem elő újra a könyvet, s írtam szorgosan. Ekkor már mint írónő is beszálltam a mesébe, én voltam ugyanis Ann anyukája. Tudtam, hogy Ann más, hogy boszorkány, hogy "mint az akkori gyermeki felfogásommal elképzeltem" képes megváltani a világot. Persze külsőleg ekkor még mindig rövid fekete haja volt, de az arca már más volt, a szeme meg olyan lett, mint az enyém. Ann nem úgy volt boszorkány, mint a Harry Potter könyvekben, holott az indította el az egészet. Nem. Ő nem járt boszorkányiskolába, nem akart varázsolni soha. Ő félt ettől, mint a tűztől, félt a különlegességtől. Boszorkánysága különben is teljesen másjellegű, sokkal természetesebb és életszerűbb. A napokban is divatos és modern wicca módszerek elemeit használtam fel, a kelta rituálék szimbólumait. Egyéb érdekesség, hogy akkor még Londonban játszódott a történet.
13 évesen újra változtattam rajta, úgy döntöttem Ann-ben és bennem sokkal több közös lesz, sokkal több lesz a regényben a való életből vett elem. Megnőtt a haja, bebarnult (nem ő, a haja) és felruháztam néhány új, rám egyáltalán nem jellemző, kitalált , szinte eltúlzott tulajdonsággal. Ilyen például a hihetetlen véznaság és a félelelem a liftektől, de más a kora, másabb a felfogása is, mint az enyém, ráadásul ő végletesen rendmániás, én csak egy kicsit... ^^ Ann-ből szélsőséges, összetett jellemet faragtam, ő a jó, a hit, a gyermekiség és az erő, alakja idealizált. Ettől függetlenül komikus is, szeleburdi és ügyetlen, amitől mégis emberszerűvé válik. Egyfajta kettősség jellemzi, többnyire a szobája is olyan, sokoldalú, rejtélyes és kiismerhetetlen, többféle zegzugokkal.
Kitaláltam Haimét is, mondjuk akkor még Becky volt a neve, mint az első két változatban és barna haja volt. Lilith és Emma is teljesen új szereplők, őket a gimiben szedtem fel, 14 évesen raktam bele a regénybe. Haime neve is 14 évesen keletkezett, amikor spanyol órán ültünk és találtunk a könyvben egy szép nevet: Jaime (kiejtés szerint Haime). Andi első reakciója a névvel kapcsolatban, hogy neki is Haime a nickneve, nemolyan régen adták neki, csak h-val írják, s mondta, lehetne ez az ő neve a könyvben. Ez is lett, s mellé 15. szülinapom körül (levágatta a haját és feketére festette) újfajta jellemet kapott Haime (Hannah Meini), mint rövid fekete hajú, sportos, kalandvágyó, örökké jókedvű olasz lány.
A történetet áthelyeztem Londonból egy kisebb városba valahol a Wales-i határok közelében, Ann Juliá-nak sikerült kitalálnom a vezetéknevét: Newdeal, megalkottam Briant, a tanárokat, Ann családját, Chris és Jimmyt, az ő családjukat (nem volt nehéz), Lynnt, Edet, Clairet és mindenkit, beletettem egy jóadag szentimentalizmust és vegyítettem egy kis bohém komikummal kelta egyszerűséggel, majd bekapcsoltam a turmixgépet. Végül egy regényt kaptam, ami magára a romantikára, álmokra, gyermeki jóságra épül. Ellentétek egy emberen belül, emberek között, helyzeteken belül, helyzetek között, helyek és idők kontrasztja. Nem tudom, sikerülni fog-e kiadni, vagy egyáltalán befejezni, de ha igen, remélem kedvetekre lesz. =)
copyright (c) nemcsyke.gp | the cherrykiss
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
