Napok teltek m�r el Ann �s nagymam�ja tal�lkoz�sa �ta, mikor a t�j puha p�zsitj�t belepte h�, amely m�r napok �ta esett szakadatlan. Apr� pelyhekben esett, m�gis s�r�n, mintha csak azt szerette volna, hogy mindenhov� jusson bel�le, hogy minden sz�v meg�rezze a kar�csony meghitt szellem�nek k�zeledt�t, s minden sz�jban ott legyen nagymam�ink finom, forr� kaka�j�nak selymes �ze, hogy melegs�ggel teljen el a m�skor zsibong� oszt�ly is, ahol most Ann ceruz�j�t r�gcs�lva, elgondolkodva meredt a plafon fel�. Az oszt�ly is hasonl�an unott arcot v�gott, s�t, t�bben m�g a padra is lefek�dtek a tan�ra elleni tiltakoz�suknak hangot adva.

Cs�nd volt. T�bb arc is ki-kilesett az ablakon id�nk�nt, mintegy v�gyakoz�suk ok�n, de nem sz�lt senki, minden di�k f�radt volt m�g ahhoz is, hogy ak�r egyetlen sz�t is kifacsarjon mag�b�l. Tompa zajk�nt hatoltak f�l�kbe a tan�r szavai, amelyek valami k�l�n�s dolgot magyar�zhattak �ppen, s n�ha-n�ha sercegett fel egy-egy toll, amelyek a felocs�dott tanul�k jegyzetel�s�t jelezt�k. A k�bult cs�ndbe id�nk�nt n�mi s�haj is vegy�lt, mikor Ann egy lass�, monoton mozdulattal r�pillantott a kar�r�ra.  M�g 7 perc…

�lm�lkodva tekintett ki az ablakon. Mit lehetne m�g csin�lni 7 percig? F�radt volt m�r, h�vogatta �t a h� is, amely �j l�v�n m�g tiszta volt �s friss, s hab�r h�goly�z�sra haszn�lhatatlan, �ltala remek j�t�klehet�s�gek ny�ltak.

Hirtelen f�ldug�t�, tompa pukkan�s hallatszott a semmib�l. Ann �vatosan a tan�rra f�ggesztette tekintet�t, s miut�n meglep�en nyugt�zta, hogy nem vett �szre semmi k�l�n�set, vagy szokatlant (ha �gy tetszik), az oszt�lyon is k�rbetekintett.  Sejt�se beigazol�dni l�tszott.

- Dorothy? – k�rdezte Ann mag�ban, hogy senki sem hallhatta �t.

- �n vagyok az. – hallatszott a hang, amely m�ly nyomot hagyott Ann eml�kezet�ben. – Csak… L�ttam, hogy egyed�l vagy.

- H�t igen… Kiss�… - Ann Dorothy fel� n�zett, aki a pad el�tti sz�ken foglalt helyet. – Szeretn�k k�rdezni t�led valamit.

- Na �s mi lenne az?

- Meg tudn�d nekem mondani a j�v�t?

- A j�v�t? – k�rdezte Dorothy kiss� elszontyolodva.

- Igen.

- Azt… - itt t�tov�zott egy percig, majd �jra megsz�lalt. - Azt nem �rulhatom el neked. Igaz�n sajn�lom. De �g�rem, majd hamarosan mindent megtudsz, amit tudni szeretn�l.

- De…

- Most mennem kell. T�nyleg sajn�lom, Ann. - Dorothy ugyanazzal a tompa pukkan�ssal t�nt el , amivel �rkezett, s mint el�bb, most sem hallotta azt Ann Juli�t kiv�ve senki.
Csengettek

Figyelem! A fejezet m�g �r�dik! 

Vissza a f�oldal-ra!
Tov�bb a 9. fejezet-re! 
Vagy vissza a reg�nyes r�szlegre!