Ann Julia Newdeal Downville-ben él, egy vidéki nagyvárosban Anglia keleti részén. 16 éves, a közeli gimnáziumban tanul. Teljesen átlagos lány, kicsit ügyetlen és kétbalkezes, mert sokat kapkod. A gimnáziumban 3 barátnője van: Haime, aki nagyon optimista és kedves, Lilith, aki nagylelkű és igyekszik mindenkinek megfelelni, de mivel ez nem sikerült, a saját hibáit mások kigúnyolásával próbálja eltakarni, illetve Emma, akivel Ann-nek sajnos nem mindig felhőtlen a viszonya. Azonban már az elején is feltűnik Ann-ben valami furcsa, amit sokáig sem ő, sem a körülötte lévő emberek nem tud nak megmagyarázni, majd közli Haimével, hogy ő boszorkány. Régóta tudta, de sosem hitt benne, olyan abszurd ez az egész, úgy gondolta, csak kitaláció. De nem az. Haime meglepően jól fogadja a hírt.

Eközben leesik a hó, s Ann egyre szörnyebben és szörnyebben érzi magát, hogy egyedül Marie beszél vele néhanapján, s ő előtte is titkolóznia kell, a barátai pedig levegőnek nézik, s így fény derül arra is, hogy Haime soha nem hitt neki. Sokat beszél Dorothy-val, amint csak teheti, s egyik este a kísértet közli Ann-nel, hogy ettől a pillanattól fogva középszintű fehérboszorkány lett és mostmár középszintű varázserővel illetve energiával is rendelkezik. Mindez a töretlen hite tette abban, hogy minden ember jó, a töretlen hit Istenben és "bennük" na és persze a sok gyakorlás eredménye. Ann-nek örülnie kéne, mégsem repes a boldogságtól, úgy érzi a szíve összevissza törött és hiába próbálja meg összeragasztgatni, nem sikerül, így egyik nap odaáll Lilith és a lányok elé, és bocsánatot kér, azt mondja, igen, csak mindent kitalált, hogy visszaadja Lilithnek a sok piszkálást. Ezt szépen lassan tudomásul veszik és olybá tűnik, megbocsájtanak neki.  Mikor kitavaszodik, elhívják őt egyik este szórakozni, de Haime sajnos nem tud eljönni, így csak Emma és Lilith marad ott, majd Lilith is lelép a színről és Emma és Ann egyedülmaradnak, amiből végül kiderül, Emma mennyire nem kedveli őt. Azonban amíg Ann várakozik a lányokra, egy papnővel találkozik az utcán, aki azt mondja neki, hogy nem tudja, miért olyan nyugtalan, és hogy reméli hamarosan boldog lesz, lehetőleg, amíg el nem kezdődik a "nagy viharok ideje". A lányra furcsán hatnak a különös szavak, de nem foglalkozik velük. Aznap délután, amikor újra látja, hogy elkapcsolódik a tévé, belépve a szobába, egy kicsi, szürkés alakot lát a díványon üldögélve, kurta lábait keresztbe téve, jobb kezével a tévé felé mutatva. Ann ledermed, moccanni sem bír, nem mozdul a lába a félelemtől, nem sikít, nem szól semmit, de arca falfehér lesz a riadalomtól. Aztán hirtelen porrá lesz a kicsi alak, csak egy aurafény marad a helyén, ugyanúgy kapcsolgatva a tévét, majd felállt, s beszélni kezdett Annhez. Elmondta, hogy ő a dédnagymamája, aki nemrég halt meg, és hogy azért jött ide, hogy segítsen neki, hogy tudja, mennyire fél, de meg kell állítania a viharokat, bármi áron.

Ann-re furcsán hatnak a szavai, mintha felbátorodna kissé, hogy nincs egyedül. Megjelenik előtte a démon is, akit még ő idézett dühből, amikor Lilith-re haragudott, s nem bírta visszafogni magát, s érzi, megvan az őrangyala, két szellem is vigyáz rá, egy démon, nameg Isten is mind őérte, a kiválaszottért szurkol. Tudta, hogy gyenge, a szíve darabokban, "ő"-t már nagyon régen nem látta, mikor látta is szerte-szét törte a szívét, s Ann-ben felerősödik a tettvágy, de gyengébb, mint egy viasz-figura. Nincs mit tenni, menni kell, ugyanis egyik nap hallgatván az időjárás-jelentést, fülébe jut, valóban hatalmas viharok dűlnak országszerte, de másutt is, és ez még semmi, a java még hátra van. Néhány napig tűri ezt, s figyeli, hogyan pusztít náluk is a jégeső nyáron, hogyan szedi le az házak tetejét. Egyre nagyobb dühöt érez a természeti erőkkel szemben, s alkalmi erőerősítésekkel próbálkozik, de ezek csak néhány napig tartanak. Mígnem elérkezik a kegyelem dőfés: az Észak-Angliát pusztító szökőár. Soha nem volt még cunami arrafelé. Soha, most mégis megindult egy tengerrengés és az olvadó jégsapkák következtében. Ann ezt nem engedhette, az észak-angol partvidéket nem! Hallja, már mindenkit evakuáltak onnan, de mégis... Eldönti hát, hogy odamegy bármi áron, ahogy a nagyi mondta neki, s amire Dorothy is bíztatgatta. Egyik este hát összepakol, s az éjszaka közepén kisurranta lakásból, se szó, se beszéd, egyetlen cetli, miszerint Haiménél alszik, amíg az iskolai projektet csinálják, de többet nem is magyarázkodoik úgy érzi úgysem tér vissza élve.

Elindul hát, neki a fekete éjszakának egyedül, s egy  kevés pénz birtokában fog egy taxit, ami egy ideig elviszi, majd stoppol, akik nem viszik sokáig, kirakják a pusztán, mert félnek a szökőártól. Csak néhány órát tölt ott egyedül, mikor már hajnalodik Haime is megérkezik, s vele mennek tovább, hogy megállítsák a szökőárat. Haime persze azt gondolta, Ann valami titkos buliba megy, vagy kirándulni, de mégsem akarta, hogy egyedül menjen, így elkísérte. Ann megpróbálja meggyőzni, hogy menjen haza, de a lány csak nem ment. Mennek egy ideig, mígnem elkapja őket a vihar... El is kezd sötétedni, sokat gyalogolnak, mire a parthoz érnek, vagyishogy ott találnak egy kúriát. A vihar egyre durvább lesz, köveket hajigál, Ann pedig megpróbálja kivédeni őket, és a Haimét eltalálni kívánó faágat. Haime innentől nem kételkedik benne, hogy boszorkány. Tényleg boszorkány. Bemennek hát a házba, ahol megismerkednek Ed-del, aki mint kiderült, Ann másodunokatestvére, a ház pedig Ann dédnagymamájáé, Clarisé volt, aki maga titokban boszorkányságot végzett a kastélyban, a padláson és több helyen azóta is furcsa löttyök és könyvek, helyenként gömbök és felismerhetetlen varázstárgyak sorakoznak. Ed meglátja Ann nyakában a medált és felismeri rajta a jelet, ami ugyanaz, mint a padláson lévő könyvön. Ed ismeri a nagyanyját, tudja, hogy boszorka, sok mindent tapasztalt már arrafelé. Felvezeti Ann és Haimét a padlásra, és odaadja nekik a lexikont, tele a Claris által írt varázslatokkal. Ann kikeresi belőle a Stadfaith sé tuile varázslatot, ami tengerapasztó varázs. Nagyon erős varázslat, Ann pedig gyenge, kételkedik benne, hogy el tudná végezni. Végül sikerül Haimének is köszönhetően, majd Ed sok mindenre fényt derít. Elmúlik a veszély tehát, egész Észak-Anglia megmenekül, de azért még Ann egyszer jól elkeveredik a kúriában, találva egyetsmást, majd boldogan térnek haza Haimével, hogy véghezvitték a lehetetlent.

Na igen, csakhogy a fejmosás még hátra van... Mit mondanak a szüleiknek? Hát igen, természetesen ezt már nem tudják kimagyarázni, viszont Haime az iskolában elmondja Lilithnek és Emmának, hogy Ann nem hazudott. Lilith elhiszi a lánynak, Emma viszont azt gondolja, mindhárman megőrültek. Vége az iskolának, eltelik az utolsó nap is, majd Ann-nek egy hét múlva sms-e érkezik Emmától: Sajnálom, mostmár hiszek neked.