Odakint a h�ztet�ket megporcukrozta a t�l kiterjedt szak�csa, amely sz�ntelen hatalmasodott a v�ros fel�, eltakarva a napot egy id�re, s csak dolgozott �s dolgozott szakadatlan, eg�szen addig, am�g f�lm�ternyi nem lett odakint a h�. A teremben persze meleg volt, minden meghitten otthonos az �lmos�t� id�ben, az oszt�ly halk morajl�ssal jelezte felszabadult hangulat�t a f�l�v utols� napj�n.

* * * 

Hirtelen zokog�sban t�rt ki. Fogait �sszeszor�totta, majd egy rem�nytelen mosolyt l�ttatott, miel�tt nekiiramodott volna a szakad� es�nek. �ktelen f�jdalom t�lt�tte el, de � csak tov�bb szaladt, s�r� szemeit a zord es� f�tyola rejtette el a k�v�ncsi szemek el�l. L�pteit egyre gyors�totta. Semmir�l nem akart tudni, csak rohanni akart az iszony� felh�szakad�sban, egyre messzebb jutni, el innen, elfutni a gondok el�l, nehogy utol�rj�k �t, s hogy a kinti vihar egy kicsit is tomp�tsa a benne d�l� sz�rny� �gih�bor�t, hogy a zuhog� es�cseppek arc�ba csap�dva gy�gy�r legyenek f�j� sz�v�re.

Figyelem! A fejezet m�g �r�dik! 

Vissza a f�oldal-ra!
Tov�bb a 11. fejezet-re!
Vagy vissza a reg�nyes r�szlegre