Előre közlöm, ez egy egy oldalas fogalmazás volt, "egyéni stílus" címmel. Nem kell megijedni, semmilyen cselekménye nincsen. Csak egy fogalmazás, ami jobban sikerült. ;)

           Szeretek írni. Beszélni is, bár csak keveseknek, sokkalta jobb, ha egy fa alatt ülve elmélkedhetek nyugodtan. Tudom, gondolataim hallhatatlanok és csak az enyémek, semmilyen mód nem ismert azok ellopására, az én meglopásomra. Talán a toll, melyből végtelen áradatként özönlenek ábrándjaim, ha megfogom.
          Stílus. Mily nagyszerű szó! Mintha  fennköltség  áradna belőle, valami megfoghatatlan: ennek oka valószínűleg a tágas tér, melyet a jelentésnek biztosít. Gyűjtőfogalom tán, gondolatok sűrű, ágas-bogas rengetege fér meg benne, melyek napról-napra álarcként kísérnek végig utamon.
          Szélsőségek jellemeznek engem, mint embert, s meglátszhat írásomon is a pólusosság, tűz és víz összetartása, folytonos küzdelme. Gyakorta használok oximoronokat, amellyel általában valamely rossz világszemléletre, netán külső és belső eltérésére próbálom felhívni a figyelmet. Hallottam már persze olyat is, hogy ez ostobaság, engedelmet kérek: szerintem nem az, bár könnyen lehet, nincs igazam. Ettől függetlenül talán az egyetlen szó, amelybe határozottan szorítani lehetne az én sajátos stílusomat, az az ellentét.
         Persze nem csak ebből áll, s hónapokra volna szükség stílusom teljes kielemzésére, ha csak szóban történne is, azért igyekszem összegyűjteni a jellemzőbb vonásokat. Ha írásbeli stílusról beszélünk, fontosnak tartom megemlíteni, kicsit szépirodalmiság jellemez, melyet kedvemre szorítok barokk körmondatokba, az abból kitörni látszó ponyvaregényesség mellett. Érdekes, ellentmondásba akadtam megint, viszont e kettő képes csak teljes egészet varázsolni egy írásból, s úgy hiszem ahelyett, hogy lerombolnák a stílust, éppen ez rakja le annak alapjait.
          Egy történet mesélésekor filmszerűségre törekszem, így élvezettel használok szín- és hanghatásokat, egy eseményen belül több szereplő szemszögéből is bemutatom a  helyzetet, hogy tágabb képet kaphassunk a cselekmény fonalának szövevényeiről. A lényeges-lényegtelen gondolatmentek váltakozása az időt jelzi, az események pörgését lassítja illetve gyorsítja, de a hirtelen helyszínváltással is hasonlót próbálok elérni.
          Kevés a hely, kevés az idő, bár remélem sikerült a stílusom - ha csak nagyvonalakban is -, de vázolni, s jóllehet, a nyelvtanóra irodalomba csapott át, értékelhetővé vált kissé az értékelhetetlen, megfoghatóbbá lett a megfoghatatlan, mely maga a formába öntött gondolat: a stílus.

Kemény egy (!) oldal lehetett, szal itt ennyit írhattam, de ahhoz képest nem lett rossz. Vagy mégis? =D Persze amilyen szerencsém van nem szedte be a tanár... xD

copyright (c) nemcsyke.gp | the cherrykiss