1. A nyaklánc: Ann-nek a második könyv végén két nyaklánca is van. Az első a fontosabbik, amelyet néhány éve talál Doverben a tengerparton, amikor siettében hasraesik a vízben. Ez egy kör alakú ezüstmedál, ami hegyikristályokkal van kirakva. Körülbelül 3,5 centiméter átmérőjű, benne egy ötágú csillag van.

Maga az ötágú csillag egy körben igazából a fehérboszorkányság jele, de ezt persze nem tudja, amikor kiemeli a sárból és lefejti róla a moszatokat és a piszkot. Ideje sincs megnézni, csak sietve zsebrevágja és majd a szálláson veszi elő újra, ahol jobban megnézegeti. Nagyon megtetszik neki a medál, igazság szerint nem is tudja miért. Mikor hazaérkezik első dolga, hogy keres egy bőrdarabot, amire ráfűzi és onnantól kezdve ő és a nyaklánc elválaszthatatlanok, Ann mindenhová magával viszi, mégha nincs is a nyakában, mert például iskolai ünnepség van és ki kell öltözni, akkoris a zsebében van, vagy éppen a markában szorongatja.

Vajon varázsereje volna a láncnak? Meglehet, Ann varázsereje is csak ennek a kis tárgynak köszönhető. Ez elgondolkodtató lehet, főleg, hogy a varázsereje is azután kezd kiteljesedni, miután meglelte, ráadásul az első könyv végén is fontos szerepet kap a medál. De most elmondok egy titkot: az láncnak nincs külön varázsereje, csak varázserőerősítő.

Na de a másik kérdés, hogy hogy került a vízbe és hogy lehet, hogy pont Ann találja meg? A medálmotívum az egész könyvet végigkíséri, mindenütt fontos szerepet kap, mégsem tudni róla sok mindent. Igazság szerint  az utolsó kelta kör készítette 1721-ben, külön a sámán rendelte el a kovácsolását. Az ehhez szükséges ezüstöt és hegyikrisályokat messzi földről hozták ide, csakhogy a sámán elkészíthesse ez a medált (akkor még lánc is volt hozzá), ami kelta hagyaték lett volna, még mielőtt feloszlatták az utolsó kört. Innentől kezdődött el láncunk hosszú útja, mígnem egészen Ann-ig jutott. Ugyanis a sámán ezt a tárgyat, a legjobb barátjának adta oda, aki maga angolszász származású volt, majd egyik hajóútján, mikor elővette, hogy megnézegesse (mit sem tudva a medál fontosságáról) beleejtette a tengerbe, ahonnan egy halász fogta ki... eceterá, eceterá, eceterá. Végül Doverben kötött ki, mikor a lánc már leszakadt róla, ahol Ann megtalálta.

És honnan került a nyaklánc mintája Claris  nagyi könyvére? Claris nagyi kelta boszorkány volt, régen pedig mesterével sokat beszélgettek a kelta mágiáról és a varázstárgyakról, így természetesen tudott ennek a medálnak a létezéről is, és tudta, hogy a medál mindig megtalálja azt az ember,t akinek szüksége van rá. Persze Claris nagyi enek készítésrekor nem tudhatta, hogy pont az ő dédunokája lesz ez az ember.

És hogy mi történik majd a lánccal, miután kikerül Ann kezéből? Hmmm... De ez már egy másik történet...

2. Claris nagyi: Claris nagyi már a könyv elejétől nagy fontosságú szerepet kap a könyvemben, mégis ki gondolná, mennyire fontos lesz még, mikor meghal! Meghalt ugyanis, de csak a teste, lelke hátramarad egy ideig kopogószellemként Ann-ék házában, s megpróbálja nekik elmondani különféle módszerekkel, hogy ő boszorkány volt és hogy a holmijai és fontos jegyzetei a kúriában vannak - persze mindezt sikertelenül. Ann halára ijed tőle, így semmilyen információ nem jut el hozzá. Később viszont mégis sikerült beszélnie vele, akkor azonban Claris nagyi már világosan látja, hogy ő a kiválatszott, aki megváltoztathatja a világot és a lánc is nála van, így tehát már nem is mondja el neki a kúria titkát.

Claris nagyinak egyébként kislány korában is furcsa dolgai voltak, helyenként jósolt, látta az emberek auráját, beszélgetett a szellemekkel, azonban akkorisban még nem fordultak el tőle az emberek, csodagyereknek tarttották Egyik nap egy boszorkány érkezett a faluba, ahol élt, s a főtéren tartott bemutatókat a közönség által adott pénzért. Claris is elment, látni akarta a boszorkát, aki azonnal észrevette a még csak hét éves kislányt, s azonnal tudta, hogy más, mint a többiek, különleges képességei vannak.

El is kérte a szüleitől (csak nagyon nehezen adták oda, féltették a nőtől), majd elvitte őt a kúriába, az ő saját, kastély méretű házába, ahol lakott, s berendezett egy szobát a kislány számára. Claris nagyon jól érezte magán a hölgynél, akinek mint kiderült, rengeteg pénze volt, s az igen jól tartotta a gyereket, magántanárokat fogadott hozzá, hogy ne kelljen iskolába járnia, a nap hátralévő részében pedig ő maga tanítgatta. Rengeteg mindenről elbeszélgettek. Például, hogy a nő, aki Claris csak mesterének hívott, egy kelta fehérboszorkány, de valamennyire jártas a feketemágiában is. Ő igazából az utolsó kelta kör sámánjának a leszármazottja, és látja, hogy a kislány is mennyire fogékony a mágiára. Sok mindenre megtanítja, mesél is neki, s néha hazaviszi a szüleihez, akik látják, hogy nem esett baja.

Nem is sejti, mennyire nem így van. Járni kezdenek, meg is csókolja, s Haime számára olyan az egész, mint egy valóra vált álom, a fellegekben jár. Egészen addig, amíg nem kap több telefonhívást, sms-t, s már arra sem válaszol, amit ő ír, mikor hívja, kikapcsolja a telefont. A furcsa viselkedés vége egy szakítólevél lesz, amelyet a hónapokon át tartó szenvedés után küld a fagyis a lánynak.

Végül Ann-nel együtt találják ki a visszavágót,

NEM LEZÁRT MODUL! MÉG ÍRÓDIK!

Vissza a főoldal-ra!
Vagy vissza a regényes részlegre!